A tűzjelző rendszerek feladata a keletkező tűz lehető legkorábbi jelzése. Mivel tűz esetén nem csak vagyoni kár keletkezhet, hanem emberéletek is veszélybe kerülhetnek, nem meglepő hogy a tűzjelzőrendszerek telepítésére jóval szigorúbb szabályok vonatkoznak mint a riasztókra.

A tűzjelző rendszerek telepítésének menete a következő.:

Tervezés. Tűzjelző rendszert a hatályos jogszabályok alapján csak szakképzett, és mérnöki kamarai tagsággal rendelkező tervező tervezhet.

Létesítési engedély. Az elkészült terveket a helyi illetékes önkormányzati tűzoltóság szakvéleményezi, majd a helyi illetékes jegyző adja ki a tűzjelző létesítésére vonatkozó engedélyt.

Telepítés. Tűzjelző telepítést, csak megfelelő szakképesítéssel, szakhatósági engedélyekkel és kamarai tagsággal rendelkező telepítő végezhet.

Beüzemelés, teljes körű tesztelés, átadás, oktatás. (követelmények ugyanazok mint a telepítésnél)

Használatba vételi engedély. A területileg illetékes Tűzoltóparancsnokság ellenőrzi a terveknek megfelelő kiépítést, működőképességet, és hogy a rendszert használók megkapták-e a kezeléshez szükséges oktatást. Ha minden rendben, a Tűzoltóparancsnokság szakhatósági hozzájárulása alapján a területileg illetékes önkormányzat jegyzője adja ki a használatba vételi engedélyt.

Karbantartás. A tűzjelző megfelelő működéséhez elengedhetetlen a rendszeres karbantartás, ezért a használatba vételi engedély kiadásának feltétele egy megfelelő képesítéssel rendelkező céggel kötött érvényes, rendszeres karbantartási szerződés. Ennek meglétét, és a karbantartások tényleges megtörténtét bármikor ellenőrizhetik, hiányosság esetén az objektum használatba vételi engedélyét visszavonhatják.

Felépítésük és működésmódjuk alapján a tűzjelzőrendszerek két fő csoportra bonthatók, a hagyományos és az intelligens rendszerekre.

Hagyományos rendszer.

A hagyományos központok lehetnek 1, vagy több hurkosak. Az érzékelők a hurkokra csatlakoznak, maximális számuk (hurkonként 20-tól akár 250ig) típustól függ, illetve a legújabb szabályok alapján maximum 32 lehet.

Legfontosabb tulajdonságuk, hogy a döntést minden esetben az érzékelő hozza meg.(van tűz/nincs tűz). Az érzékelők két állapotot vehetnek fel: Nyugalmi és Riasztási állapot. A jelzés hurok/zóna szelektív, azaz a hurokra csatlakozó eszközök nincsenek azonosítva, a központ csak a hurok állapotát felügyeli. Tűzjelzés esetén a központ csak azt tudja jelezni, hogy melyik zónából érkezett a jelzés, hogy pontosan melyik érzékelőtől, azt csak az adott érzékelő piros ledje, illetve ha maga az érzékelő nem látszik, (bezárt helyiség, álmennyezet, álpadló esetén) a jól látható helyen felszerelt másodkijelző jelzi.

Léteznek olyan érzékelők, amelyek hagyományos központra csatlakoznak, de egy címkijelző modulon keresztül, így riasztás esetén amellett hogy a központ megkapja a szabványos riasztás jelzést a hurokról, a jelzést adó érzékelő elküldi az előre beállított címét a címkijelzőnek, ami egy LCD kijelzőn megjeleníti azt. Így a jelzés helye már pontosan behatárolható.

A hagyományos központok továbbfejlesztésével jöttek létre a címezhető központok. Ezek már nemcsak megjelenítik a jelzést adó érzékelő számát/esetleg nevét, de az érzékelőket logikai csoportokba/zónákba is lehet szervezni a segítségükkel. Míg hagyományos központnál az előre megtervezett zónakiosztásnak megfelelően kell a hurkot kiépíteni, addig a címezhetőnél programozással rendelhetők az eszközök zónákhoz. Előnyük még, hogy a kimenetek is hozzárendelhetők nemcsak zónákhoz, hanem akár egy-egy érzékelőhöz is. Például több különálló épület esetén csak ott szólalnak meg a hangjelzők, ahonnan a jelzés érkezett.

Nagy érzékelőszám, (akár több ezer is lehet) bonyolultabb vezérlési feladatok esetén csak az un. intelligens, vagy más néven analóg címezhető rendszerek jelenthetnek megoldást.

Legfontosabb különbség az előző rendszerekhez képest, hogy itt a döntéseket minden esetben a központ hozza meg. Az érzékelők nemcsak riasztás esetén szólalnak meg, hanem sorban, egymás után, folyamatosan közlik a központtal az általuk mért értékeket. A kapott információk alapján a központ dönti el, hogy indokolt-e a riasztás, vagy nem. Ennek több előnye is van. A hagyományos érzékelők akkor jeleznek, ha az általuk figyelt jellemzők elérnek egy fixen beállított határértéket. Ezzel szemben az intelligens központ (mivel az összes érzékelőt egyszerre felügyeli) már a mért értékek emelkedésére ’felfigyel’ és ha ez az emelkedés egyszerre, vagy egymás után több érzékelőnél jelentkezik, elindítja a riasztást. De ha szélsőséges környezet mellett is vakriasztás mentes működés a cél, használható magas riasztási küszöb mellett kettő szabály is. Ez azt jelenti, hogy csak akkor indulhat riasztás, ha egyszerre két egymás melletti eszköz is elérte a beállított szintet.

A központok programozásával, akár minden eszközre külön működési szabályok állíthatók be. Az eszközök érzékenysége nemcsak fixen beállított, hanem idő, vagy eseményfüggő is lehet. Dohányzó helyiségekben, vagy például füsttel, köddel járó technológiák alkalmazása esetén megadható munkaidőre egy magasabb jelzési szint, munkaidőn kívülre pedig egy alacsonyabb.

Fontos különbség még, hogy a tápellátásért is felelős 2 vezetékes hurkon két irányú adatkapcsolat van az eszközök és a központ között. (a jelzésben lévő füstérzékelő ledje azért világít, mert a központ erre utasítást adott) Ebből adódik, hogy a hurkokra nem csak bemeneti eszközök, kézi jeladók, füstérzékelők stb. kerülhetnek, hanem kimeneti eszközök is, például hang/fényjelzők, vezérlő modulok.